Mont Blanc — amikor a hajnal túl lassan érkezik
Hajnali kettő után indultam el. A fejlámpák apró fénypontjai hosszú sorban mozogtak előttem. Egy idő után számomra megszűnt minden más, csak a bakancsom roppanását hallottam a kemény hóban.
HEGYEK. CSEND. KITARTÁS.
Itt vezetem a hegymászó naplómat valós hegyekről, valós magasságokról és azokról a pillanatokról, amikor minden egyes lépésemnek súlya van.
Olvasd a naplótA BLOGRÓL
A nevem XY. Ezen a blogon azokról a hegyekről írok, amelyek mindig is vonzottak. A hegyek, a magasságok és az alapadatok valósak, a saját élményeimet bemutató naplóbejegyzéseim viszont kitalált történetek.
Azért írom ezt a naplót, mert szeretném megmutatni, én hogyan élem meg a hegyeket: milyen érzés hajnalban, sötétben elindulnom, órákon át csak a következő biztos lépésemre figyelnem, majd egyszer csak meglátnom a horizontot a felhők fölött.
HEGYI NAPLÓ
Valós helyszínekről mesélek a saját, fikciós naplóm hangján.
Hajnali kettő után indultam el. A fejlámpák apró fénypontjai hosszú sorban mozogtak előttem. Egy idő után számomra megszűnt minden más, csak a bakancsom roppanását hallottam a kemény hóban.
A Hörnli-gerincen gyorsan megtanultam, hogy minden döntésemnek következménye van. Nekem nem is a magasság volt a legnehezebb, hanem az, hogy órákon át egyetlen pillanatra sem engedhettem el a koncentrációt.
3 798 M
Csendes reggelen indultam a Hohe Tauernben, aztán pillanatok alatt köd borította be fölöttem a hegyet. Sokáig nem is láttam a csúcsot, csak tudtam, melyik irányba kell továbbmennem.
KIEMELT BEJEGYZÉS
„Négyezer méter fölött már nem próbáltam gyors lenni. Tíz–tizenkét lépést tettem, röviden megálltam, aztán újra elindultam. Folyamatosan azt mondtam magamnak: ne azt nézd, mennyi van még, csak azt, hova lépsz.”
Mielőtt nekivágtam volna, sokat olvastam a Mont Blancról. A Francia–Olasz Alpok határvidékén emelkedik, és a Chamonix turisztikai hivatal szerint az Alpok legmagasabb pontja. Tudtam azt is, hogy az első dokumentált sikeres csúcsmászás 1786-ban történt. Számomra ez nem egy egyszerű túra: komoly magashegyi felkészülést, akklimatizációt és technikai tudást igénylő cél.
AMIT MINDIG VISZEK
Nem márkákat gyűjtök, hanem azokat az alapokat, amelyeket én egy magashegyi túrán sosem hagynék otthon.
Aláöltözetet, meleg középréteget és időjárásálló külső héjat viszek magammal.
A korai indulásokhoz fejlámpát viszek, a technikás és kőhullásos szakaszokon pedig sisakot használok.
Jeges és havas terepen hágóvasat és jégcsákányt használok, de csak megfelelő gyakorlattal.
Mindig tartok könnyen elérhető folyadékot és gyorsan fogyasztható, energiadús ételt magamnál.
„A hegy nem kérdezi, ki vagy. Csak azt mutatja meg, mennyire vagy jelen.”
— XY, fikciós naplójegyzetVALÓS HEGYEK
A Mont Blancra készülve a Chamonix-Mont-Blanc hivatalos oldalát is használtam: ott 4 807 méteres, 2021-es hivatalos magasság szerepel, és az Alpok legmagasabb pontjaként írják le a hegyet.
A 4 478 méteres Matterhornt a Hörnli-gerinc felől képzelem el a naplómban. A zermatti hivatalos tájékoztatást olvasva számomra egyértelmű volt, hogy ehhez komoly erőnlétre, akklimatizációra, valamint szikla- és hágóvasas tapasztalatra lenne szükségem.
A 3 798 méteres Grossglocknert azért választottam az egyik történetemhez, mert Ausztria legmagasabb hegye, és a Hohe Tauern Nemzeti Park magashegyi világának egyik legismertebb csúcsa.